Családi szerepek

2011 augusztus 6. | Szerző: Fewindy |

Soha nem akartam gyereket, ugyanis számomra a kiteljesedést a karrier és a szerelem jelenti. Középiskolás korom óta a legjobbak között vagyok a választott területemen és engem csak az motivál, hogy a képzeletbeli pódium legfelsőbb fokára állhassak, ahogy történt ez már néhányszor. Imádom azt az érzést, hogy én vagyok a legjobb. Ez visz engem előre az életben, ez az én egyik mozgatórugóm. Amióta viszont van Ő nekem és várjuk a babát is, igencsak átértékelődtek a dolgok. Most már nem csak magamért, hanem értük is felelősséggel tartozom. Ők vittek és visznek színeket az egyébként egysíkú életembe és már nem tudnék máshogyan élni.

Azért is szerettem bele évekkel ezelőtt, mert lenyűgözött az észbeli képességeivel, de megtartani sok egyéb imádnivaló aprócska tulajdonságával tud ;). Igazából a tehetsége alapján, mindenre képes lenne, amit én elértem. Mindenre! Ő viszont nem karrierista, őt egész más érdekli: család, gyerekek, állatok, segíteni akarás és a saját lakás.

Ezért a babavállalásnál is egyértelmű volt, hogy ő lesz aki itthon marad évekig, én meg aki anyagi felelősséget vállal a kis családért.

Babavárás közben is sokat gondolkoztam azon, hogy ez nem is lehetne máshogyan egy leszbikus kapcsolatban sem. Ha ugyanis ő is karrierista lenne, akkor a gyereket három hónaposan/ fél évesen le kellene „passzolni” valahova és az esti órákban (19:00/ 20:00..) érte menni. Persze lehetne így is, de nem hinném, hogy azoknak a gyerekeknek boldog a kis életük. És azt sem hiszem, hogy a szülőket kielégíti az ilyen felállás. Gondolom, a lelkiismeret-furdalás állandó kísérője a mindennapjaiknak. Ebből kiindulva egy következő bejegyzésben fogok írni a magyarországi nők karrier lehetőségeiről is.

Üdv,
Fe